Dr. Pallagi Attila A Palavet Állatorvosi rendelő honlapja

Amikor a felnőtt elveszti szeretett kedvencét, akkor a szomorúság természetes reakció. A reakció meghatározott érzelmi állapotokon keresztül halad.

• Tagadás
• Szomorúság
• Depresszió
• Vádaskodás
• Harag
• Elfogadás

Az elfogadás szakasza a gyógyulás legbiztosabb jele. A szomorúság a gyerekekben nem ilyen szabályos, függ a gyerek életkorától ill. érettségétől.

A gyerekek érettsége határozza meg a halál megértését, aminek függvényében fejezik ki szomorúságukat kedvencük elvesztése miatt.

Kettő – három éves kor

A kettő-három éves gyerekek általában nem értik meg a halált. Sokszor azt gondolják, hogy ez az alvás valamilyen formája.

Meg kell mondani Nekik, hogy kedvencük meghalt és nem fog visszatérni. Sok gyerek ilyenkor szótlan és izgatott lesz.

Meg kell nyugtatnunk a két-hároméves gyereket arról, hogy a kedvenc elvesztésének SEMMI köze ahhoz amit Ő tett vagy mondott. Rendszerint ebben a korban a gyerek könnyen elfogadja azt, hogy új kedvenc kerül az elvesztett helyébe.

Négy – öt – hatéves kor

Ebben az életkorban a gyerekeknek már van valamilyen fogalmuk a halálról, de azt képzelik, hogy kedvencük valamilyen formában tovább él. Sokszor azt hiszik, hogy kedvencük él a föld alatt, eszik, iszik, lélegzik játszik. Néha azt gondolják, hogy hosszú álomba merült. A gyerek várhatja a kedvence visszatérését, ha a halát ideiglenes állapotnak hiszi.

Sokszor hiszik a gyerekek, hogy az Ő dühük, haragjuk a kedvenc iránt, felelős annak a haláláért. Ezt az elképzelést a legkeményebben meg kell cáfolnunk, mert a gyerek hajlamos arra, hogy egy korábban elvesztett családtag halálát is hasonlóképpen értelmezze! Néhány gyerek a halált folyamatos állapotnak látja és elkezd rettegni a saját és családtagjainak elvesztésétől.

Meg kell őket nyugtatni, arról, hogy az Ő haláluk nem várható, ne vonjanak párhuzamot. A bánatuk sokszor a hólyag, /bepisilés/ emésztőszervi /hasmenés vagy szorulás/, étkezési és alvási problémát okoz.

Ilyen esetekben leghelyesebb, ha a szülő sokat beszélget a gyerekével, ahol a gyerek fel tudja tárni érzéseit, gondolatait. Sok rövid beszélgetés sokkal termékenyebb, mint egy-két hosszú beszélgetés a témáról

Hét – nyolc – kilencéves kor

A halál véglegességét már felfogják az ilyen korú gyerekek. Általában nem veszik magukra a halált, azt gondolják, hogy velük ez nem történhet meg. Mindazonáltal néhány gyerek, kivetíti a szülei esetleges halálára. Nagyon kíváncsiak lehetnek a halálra és annak következményeire. A szülőknek készen kell állniuk arra, hogy minden felmerülő kérdésre őszintén és türelmesen válaszoljanak.

Az ilyen korú gyerekekben súlyos formában is jelentkezhet a bánat. Iskolai problémák kialakulása, tanulási problémák, antiszociális viselkedés, hypochondria, vagy agresszió jelenhet meg.

Mind ezek mellé kialakulhat a fokozott figyelem igénylése ill. túlzott ragaszkodás a szülőhöz. Ezek a tünetek a szülők vagy testvér elvesztésének a félelméből fakadnak, sokszor csak több hét vagy hónapok múlva jelentkezhetnek

Tíz – tizenegyéves kor

A gyerekek ebben az életkorban általában megértik, hogy a halál az természetes, elkerülhetetlen és általános. Következésképpen ezek a gyerekek sokszor úgy reagálnak a halálra, mint a felnőttek.

Serdülőkor

Az ilyen korúak általában úgy reagálnak mit a felnőttek.

Sok serdülő a tagadás különféle formáit mutathatja ki. Ez általában nem jelentkezik látható érzelmi reakciókban. Következésképpen ezek a fiatal emberek őszinte bánatot érezhetnek, minden külső jel nélkül. Nagyon fontos, hogy bátorítsuk őket, arra, hogy megbeszéljék a szülőkkel az érzéseiket a halálról.

Fiatal felnőttkor

A kedvenc elvesztése ebben az életkorban különösen nehéz lehet, főleg akkor ha hosszú idő óta a család tagja volt. Sok pszichológus azt mondja, hogy egy ilyen kedvenc elvesztése képviseli az “átjárót” a felnőtt korba. Ők is ugyan úgy igénylik a beszélgetést, mint bármely más életkorban levők.

Témakör:
Állatorvosi tanácsok